2010 február 9. | Szerző: Szulita |

 Anya képzeld az óvonéni ma alvás közben rámtette a könyvet. Miért tette rád? Azt nem tudom, de azt mondta, hogyha leesik keres nekem másik csoportot. És képzeld anya nem esett le:)))

Mama mesélte. Mentek ma az óvodába és beszélgettek. Szóba került, hogy a családban ki milyen nemű. Jó ideje tisztában vagy vele. Azért ma elmondtad: én kisfiú vagyok. A papa és a bátyó is fiú. Mama te meg anya lány. És a dédi – kérdezte a mama? Gondolkodsz, majd rávágod: a dédi öreg:))))

Hétvégén voltunk az Auchanba vásárolni. Az egyik sorba egy család vásárolt. Volt velük egy kosárban ülő csodaszép kislány, olyan 6-7 hónapos. Te is megszemlélted, rámosolyogtál majd közölted az apukájával: hihi nincs haja . Szerencsére mosolyogtak. (Neked sem volt hajad kb 1 éves korodig, addig csak kis pihék voltak a fejeden, ugyanúgy, mint nekem és ugyanúgy, mint ennek a babának). Már végeztünk a vásárlással, épp a mosdóból szaladunk a mama után amikor ismét találkoztunk a családdal. A picilány elaludt. Te is észrevetted a kosarat. Ott kiabáltál mellette. Rádszóltam. Ádám ne kiabálj, alszik a baba. Anya dehogy alszik, az egy műbaba. Hogy lenne már mű? Hát anya nem látod, hogy meg se mozdul? Szegény család…. nem elég, hogy kineveted a haja miatt, még le is műbabázod, de mivel apuka hallotta az okfejtésed volt ám derültség:))) Remélem nem lesznek rémálmaik miattad.