Aranyosak….

2009 november 13. | Szerző: Szulita |

Pár napja jövünk haza az óvodából. Mi történt ma az óviba kicsim? Az óvonéni elmesélte nekünk a Ludas Matyit. És tetszett neked? Igen tetszett. Elmeséljem neked anya? Az nagyon jó lenne már nem is emlékszem rá. És te befogtál a mesébe. Ámultam. Szinte szó szerint megjegyezted.Mire hazaértünk a mese is véget ért. Itthon mondtam a mamának, hogy mit meséltél nekem. Mama ha szeretnéd, akkor neked is elmondom gyorsan, És naná, hogy a mama akarta. És belefogtál: tudod volt egyszer egy fiú, elvitte a libáit a vásárba, de az uraság elkobozta őket. Matyi nem akarta odaadni, ezért kiporolták a fenekét. Aztán Matyi megigérte, hogy visszaadja a verést Dübörgi uraságnak:) Matyi átöltözött, kicsalta az erdőbe, odakötözte a fához az uraságot és elverte a fenekét, az meg csak nyügött, meg nyügött, meg nyügött…. Az uraság beteg lett. Aztán Matyi megint jól elverte… hihihi (hangos kacagás részedről). a végére csak meggyógyult. Aztán Matyi odalovagolt, másik bácsi elcsalta, Matyi meg verekedett ismét. Itt a vége fuss el véle…..Nagyon tetszett a röviditett változat is:)))

Valamelyik délután ülsz a sarokban az asztalkádnál. Mi a mamáékkal épp azon szenyvedtünk, hogy ki menjen a boltba kenyeret venni? Aztán komoly hangon szóltam neked: Ádám menj át a boltba és hozz egy kiló kenyeret. Azt hittem meg sem fogod hallani olyan elmélyülten játszottál. Anya hát én azt nem tehetem meg. Miért nem teheted meg? Mert ha egyedül megyek a boltba ellophatnak és honnan lesz nektek még egy ilyen Ádámkátok? Mosolyogtunk egy nagyot a papáékkal, mondtuk, hogy bizony igy tényleg nem teheted ezt meg én meg gyorsan átmentem kenyérért:)