Augusztus 20.

2009 augusztus 20. | Szerző: Szulita |

Napok óta arról beszélgetett a család, hogy ma kirándulni megyünk. Ahogy felébredtél odabújtál hozzám és megkérdezted: akkor megyünk csavarogni? Persze, hogy megyünk, csak reggelizünk és indulunk. Ám amikor leértünk a  nagyiékhoz keserveset csalódtam, mert nekik nem volt kedvük hozzá. És ezt mondták neked is. Te meg furcsán néztél rám, hiszen megigértük. Igy megreggeliztünk és kettesben indultunk “csavarogni”.

Beültünk az autóba…. anya menjünk vonatkázni. Milyen vonattal szeretnél menni? Hát a gőzössel. a közelben csak Királyréten tudtam kisvonatot, de oda nem akartam menni. Amikor beültünk a kocsiba még nem tudtam hova megyünk, de aztán kitaláltam, hogy Tatabánya és Tata lesz a célunk. Ott van minden ami jó egy kiránduláshoz.

Az 1-es úton mentünk. Sokat nézelődtünk és viszonylag hamar odaértünk. Leparkoltunk, majd elgyalogoltunka  Turul madárig.  Anya nézd….ez egy hatalmas madár. Van kardja is. Látod mekkora tollai vannak. Anya itt fényképeszkednek a nénik. Csinálsz rólam fényképet? Csináltam. Nagyon ügyesen közlekedtél a sziklákon. Mindent meg kellett másznod. Anyi gyere gyorsan, innen gyönyörű a táj:) Tényleg varázslatos volt a kilátás. Volt ott a madár előtti “teraszon” egy apuka egy kb. 10 éves kislánnyal. A barlangról beszélgettek. Én angyon régen, kb 15 éves koromban jártam Tatabányán utoljára, igy nem emlékeztem rá. Anya hallottad? Mennek a barlangba. Kövessük őket. Igy feltűnés nélkül követtük őket. Aztán naná, hogy szóba elegyedtél velük. Lépcsőkön kellett lefelé menni, majd elfordulni egy sziklás vékony csapásra. Nagyon élvezted a kalandot. Anya gyere segitek neked ezeken a nagy sziklákon. Tündéri voltál, ahogy nyújtottad nekem a kezed, hogy nehogy leessek. Megérkeztünk a barlanghoz. Anya itt lakott az ősember. Biztos. Aztán a kislány mesélni kezdett neked és komoly barátokként felfedeztétek a kisebb barlangot. Együtt mentetek át nagyobb barlangba is.  Hamar összebarátkoztatok. Megnéztétek a régészeket, kerestetek csontokat kb 1 percig. A legizgalmasabb a sziklákon való mászkálás volt. Ahol nem ment talpon, ott fenéken csúsztál le:)

Ahogy a barlangot alaposan végigjátszottuk elindultunk vissza a kocsihoz. Az útmentén hatalmas sziklák voltak. Le volt irva melléjük a nevük és hogy mennyi idősek. Az elsőnél elolvastam neked: 120 millió éves. Onnan átvetted a dolgot, mindig előrébb jártál, mint én: anyai ez 10 milli éves, ez 1000 millió éves…. aranyos voltál. Már majdnem felértünk a parkolóhoz amikor utolértük a kislányékat. Az apukája kezében volt egy távcső. Bácsi ezt most kölcsönkérném… belekukucskálnék. A bácsi mosolyogva kölcsönadta neked. Amikor kinézelődted magad, visszadtad és megköszönted.

Amikro beszálltunk a kocsiba:… anya gyorsan keress egy mekit éhenhalok. Bementünk Tatabányára, de nem találtunk. Igy megbeszéltük, hogy eszünk majd mást, amikor Vértesszőlős határába kinőtt egy McDonalds. Te fedezted fel. Igy ott megebédeltünk és már indultunk is tovább Tatára.

Először a tó végénél álltunk meg. Anya megmoshatom a kezem? Mivel volt ott egy rész ahol teljesen le lehetett menni a vizhez, igy megengedtem. Ahogy odaléptél akkor vettem észre, hogy elég algás a széle, de addigra sikerült rálépned, seggreesned és belecsúszni fenéken a vizbe. Igy gyorsan levettük a ruháid, szerencsére a pasibugyid nem lett vizes. Sétáltunk kicsit a parton, meggyönyörködtük az Öreg tó látványát. Mivel angyon emssze volt tőlünk a vár, igy visszaindultunk az autóhoz. Szerencsére olyan meleg volt, hogy 20 perc alatt meg is száradtak a ruháid.

A következő alkalommal sikerült a vár alatt parkolnunk. Ahogy leálltunk elpöfögött mellettünk egy PEET.  (Egy aszfalton guruló, városnézős kisvonat) Anyaaaaa…. igen drágám, megkeressük honnan indul és megyünk vele egy kört. Anya az nagyon jó lesz. Előbb felsétáltunk a várhoz, majd elindultunk megkeresni a vonatkát. Majd egy óránkba tellett megtalálni, de nem siettünk. Aztán amikor odaértünk az állomásra, már csak 5 perc volt az indulásig.

Jött a vezetőbácsi, kifizetted neki a viteldijjat. Indulás után ragyogó szemmel, be nem álló szájjal utaztunk. Egyfolytában mondtad mit látsz, merre járunk. Az Angol kertben horgásztak: anya odanézz milyen klassz horgászhely lenne ez papának:). Majd egy órát vonatoztunk. Amikor leszálltunk visszafordultál a vonatkához: szia Peet, jövünk majd máskor is. Anya induljunk haza, már kissé elfáradtam. Jól van drágám induljunk. Még joformán be sem ültünk a kocsiba, te már aludtál is.

Mikor Pestre értünk akkor ébredtél fel. Ha már felébredtél akkor meglátogattuk Robit a kórházban. Nem találkoztál még vele. Beértünk hozzá, kezetfogtatok és szépen bemutatkoztál. Mondtam, hogy maradj ott Robival amig én elmegyek a mosdóba. Amikor visszaértem elmélyülten beszélgettetek. Robi meg mosolyogva figyelt téged. Sokat meséltem már neki rólad…. azt mondta nem túloztam. A legjobban ez tetszett neki. Megkérdezte, hogy milyen volt  a napunk, a kirándulás? Hát…. fantasztikus:)))

Amikor hazértünk kérdezte a mama. hogy merre jártunk? Hát a Robi bácsinál. Milyen Robi bácsinál? A bibisnél:)))) Aztán azért elmesélted a napunk szinte minden részletét.

 

Képek majd később….