Ádám csodái
Egy csodálatos pici ember mindennapjai...

Lábatlan

2009 június 11. | Szerző: Szulita |

Ma reggeli után a mamával bepakoltátok a kisbuszba a kupakokat és elindultunk velük Lábatlanba. A 0-ás útról lekanyarodva, letértünk Pomáz felé és csodaszép vidéken mentünk keresztül. Imádtad a kanyargós utakat, döltünk minden kanyarban. Segitettél nekem térképet olvasni. Anyi most balra kell menni, ott egyenesen és jó lesz. Még jó, hogy nem tévedtünk, te úgyanis Nyíregyháza térképét nézegetted:) Azért örültünk, hogy egy férfi is van velünk, aki kiigazodik a térképen.

Anyiiii…. odanézz egy kis lovacska. És az egyik mezőn ott álldogált egy csomó ló, meg mellettük a kicsinyeik. Mosolyogva figyelted őket. Utána percekig a kisló volt a téma. Látszott rajtad, hogy angyon örültél neki, hogy te fedezted fel és láthattad őket.

Még Lábatlan előtt szóltál a puszta közepén, hogy pisilni kell. Igy gyorsan leállt a mama az út szélére. Pont egy búzatábla mellé sikeredett. Igy amig pisiltetek én szedtem neked pár kalászt. A további utazás során ez lett a kedvenced. Mi meg mindent elmeséltünk neked amit a búzáról tudunk. Szerencsére jó hallgatóságunk voltál.

Megérkeztünk. Kissé eltévedtünk, de azért megtaláltuk amit kerestünk. Kijött a Dóri anyukája elénk, te köszöntél, majd közölted: hoztunk sok kupakot a beteg kislánynak, lesz belőe pénze és meg fog gyógyulni. Annyira aranyos voltál, ahogy magyaráztad miért jöttünk. Most is segitettél a zsákokat kipakolni, majd szóba elegyedtél Dóri szüleivel. Nem időztünk sokáig. A kocsiból integettél és puszikat dobáltál és ők is neked.

Hazafelé meggyőztem a mamát, hogyha már ilyen gyönyörűséges környéken járunk, akkor kiránduljunk kicsit. Ne Pomáz felé, hanem Esztergom és Visegrád felé jöjjünk haza. Szerencsére nem volt nehéz meggyőznünk. A térképünk elején pont az Esztergom-i Bazilika volt. Amikor felfedezted: anyi ez itt van térképemen. Várj megtervezem az utunkat oda:) Jól terveztél, mert hamar odaértünk. Amint leparkoltunk felfedezted a városnéző vonatocskát. Anyi ez vonatocska, de kereke van, nem tud a sinen menni, csak az úttesten. Megigértük, hogyha legközelebb Esztergomba járunk akkor utazunk vele egyet. Aztán mefordultál és már szaladtál s fel a templomhoz. Előbb a szomrot ülted meg, majd a megkérdezted, hogy felmehetsz-e az oszlopokhoz? Természetesen igen mondtam. És érdekes, de ezerszer jártam már ott, de valahogy még az oszlopokhoz sosem mentem fel. igy ma erre is sor került. Megsimogattad az oszlopokat. Anyi ez jó hatalmas, szoborból vannak. Ez nagyon tetszett. Aztán nekiveselkedtél. Anyi ezt sajnos nem birom megmozdítani. Még szerencse.

Bementünk a templomba. Itt nem szabad hangoskodni mama. Bizony nem. Ámulva figyelted a mennyezetet, majd közölted: anyi most leülök ide a padba egy kicsit. Igy melléd csücsentünk. Először az embereket figyelted meg, majd végignézted minden szegletét a Bazilikának. Kifelé gyújtottunk egy mécsest, majd megigértük, hogy hamarosan visszajövünk.

Odakint ismét futva közlekedtél. Amint kiléptél az ajtón: anyi futok a Dunához.Jól van fussál, de vigyázz magadra. Volt ott egy idősebb emberekből álló csoport. nagy sikert arattál azzal, hogy kővet szerettél volna dobni a vízbe. Igy megigértem, hogy majd hazafelé megállunk a Dunaparton és kedvedre kavicsozhatsz.

Volt egy tizenévesekből álló csoport is. Naná, hogy a védőfalon ültek. Az egyik helyen fel lehetett lépdesni a köveken, igy megengedtem, hogy a feléig felmenj. Aztán ha már ez csak iylen villámkirándulás és egy fényképezőm sincs előkaptam a telcsim és sikerült egy fotót készitenem rólad….. ime:

Végigjártuk a látnivalókat, majd több, mint egy órányi séta után visszasétáltunk a kocsihoz. Ebédelni indultunk. Csak egy pizzázót találtunk, amelyben mindhárman kiegyeztünk. Kaptál egy hatalmas szeletet. Várj elvágom. Nem kell, tudom harapni. Hát valami tüneményes voltál,a hogy ahatalmas pizzát próbáltad egyensúlyozva harapgálni. Azért több, mint a fele elfogyott. Ebéd után kaptál egy fagyit, majd ettél két vanilliás sütit és indulhattunk hazafelé.

A Dömös-i révnél álltunk meg kavicsot dobákolni. Még azt az örömöt. Volt, hogy egyszerre 5 kavics repült a vízbe. Aztán a túlparti hegyoldalon felfedeztél egy barlangbejáratot.Onnan kezdve abarlangokat is alaposan kibeszélgettük. Majd félóra csobbantás után indultunk tovább.

Visegrádon már nem álltunk meg, csak távolról integettünk. Aztán a mamával szinte ugyanabban a másidpercben szólaltunk meg: tarts ki vár, jövünk:)

Leányfalun vásároltunk epret. Annyira jó illata volt, hogy azonnal meg keleltt kóstolnunk.Kiejtetted a kezedből, de a lábaddal elkaptad. Igy a fehér zoknid is csupa epres lett. Fene bánta, jót kacagtunk rajta.

Amig Gyálra értünk aludtál. Már szinte itthon voltunk amikor felébredtél. Tehát útba ejtettük a postát is. Az egyik mellékutcában parkoltunk. És a ház ahol megálltun k egy nagy baromfiudvar volt, gatyás tyúkocskákkal, kakaskákkal és csibékkel. Anyiiiii….. látod azt a pici gatyás madárkát? Láttam. Alig tudtalak rábeszélni, hogy menjünk tovább.

Amig a mama a postán volt, mi beszereztünk neked egy pár tollasütőt labdával. Visszafelé ismét meggyönyörködtük a kispipiket és végre, amjdnem 5 órakor hazaértünk. Anyiiiii…. gyere tollasozni. És anyi ment. Kezdeni még nem igazán tudsz, de ha én ütőm neked alebdát, akkro elgtöbbször vissza tudod ütni. Nagyon jót játszottunk, de csake gy fél óráig, mert aztán hatalmas szemekkel esni kezdett az eső. Igy beszorultunk a szobába.

Vacsorára megkérdeztem: mit szeretnél enni? Pörköltet. Sajnos az már nincs. Akkor fekete húsikát (marhahús). Igy megkaptad amit kértél. Alaposan belakmároztál, majd pancsi következett. Néztünk egy kis Tesz-vest várost, majd fél 10 körül hatalmaas harc árán sikerült elaludnod.