Az elmúlt napokban hatalmas viharok vannak dörgéssel, villámlással és rengeteg esővel. Tegnap amikor ment érted a mama az óvodába épp az asztalnál ültél és sirdogáltál. A vihar volt az oka. Este elalvás előtt megbeszéltük, hogy nem kell félni, mert a nagy fiúk már nem félnek.
Ma a mama megigérte, hogy ebéd után érted megy. Érted is ment. Hazahozott. Én 4 óra körül értem haza. Boldogan szaladsz elém: anya én voltam a nap hőse! És miért voltál az? Hát azért , mert megvigasztaltam a kicsiket az óviban, akik féltek a vihartól:) (te vagy a legkisebb a csoportban….. elképzeltem, ahogy vigasztalod a “kicsiket” akik közül némelyik majd 20 centivel magasabb nálad). Megdicsértelek, hogy nagyon ügyes vagy:)
Anya képzeld el mi történt ma. Mi történt kincsem? A narancssárga csillagom pirosra változott. Úhhhh…az nagyon nagyszerű. Anya bizony az. Ma nagyon jó gyerek voltam kivételesen:)
Péntek esténként szinte mindig elmegyünk vacsorázni. Ma is igy történt. Mikor befordulunk a garázsbeállonkba ezt hallom tőled: otthon, édes otthon. Hát nem birtuk ki nevetés nélkül:)