Tömöritve:)

2010 május 4. | Szerző: Szulita |

Kissé náthás volt az egész család, de mindenkinél más-más tünetekkel. Egyedül bátyónak nem volt semmi baja. Ülünk az asztalnál, beszélgetünk. Hol én köhhögök, hol a mama szipog, papa épp hapcizik. Erre rámnézel: anya úgy látom a mind a négyünket elkapott a bacillus:)

Papa meséli: fociztok a kertben, de valahogy nem akartak a  rúgásaid egyenesre sikerülni. Ha hazajön anyád, akkor elkapunk és visszatekerjük a lábad. Papa tudod mit, inkább tekerjük meg anya lábát:) Aztán hazaértem és a rúgásaid még mindig nem voltak egyenesek. Igy a papával végigkergettünk a kerten és elkaptunk. “Csavartam” mindkét lábadon egyet, természetesen volt ám hatalmas hahotázás. Anya mostmár jók lesznek  a lábaim:) És használt a dolog, mert utána gyönyörű pontosan passzoltál a papának.

Két nappal később megyek érted az óviba. Óvonéni mosolyogva fogad. Kiváncsi voltam miért? Fociztál a  fiúkkal és össze-vissza rúgdalták a labdát. Tudod Zsuzsa néni itt anyára lenne szükség. Miért kellene ide anyukád? Mert ő visszacsavarná a lábukat és tudnának egyenesen rúgni akkor:))))

Papával elmentek biciklizni. Papa vigyorogva jön haza és emséli a következőt: tekertek a piactér felé. Kb félúton járhattok. Papa áljunk már meg egy percre beszélgetni. Igy megálltatok. Papa neked mi volt a jeled az óvodába? Én nem jártam óvodába. És papa anyának mi volt a jele? Arra már nem emlékszem. Tudod papa anyának lombos fa volt a jele. Honnan tudod? Ő mondta nekem. Nagyon ügyes vagy, hogy megjegyezted. És papa a bátyónak mi volt a jele? Azt sem tudom. Jól van papa akkor mostmár biciklizhetünk tovább:)))